Szinte hihetetlen, de majdnem 1 honap telt el, miota itt vagyok! Neha mondjuk eleve az hihetetlen, hogy itt vagyok.. :) Eleinte nem sok minden tortent Carloson kivul.. :) Berendezkedtem, megjeloltem teruletem (na azert korbe nem pisiltem), kitelepitettem Carlos alsogatyait a fiokombol, es alapvetoen elveztem az edes semmittevest (foleg amikor jo ido volt es a nem kicsit szep oceanparton doglottem..). Viszont kicsit idegesitett, hogy nem nagyon ismerem meg a varost, igy egyedul messzebb nem mentem, mint a kerulet (Leblon) szelei (az ocean, meg a shopping mall.. :P), meg a portugal sem megy meg anyanyelvi szinten (hehe)... Ugyhogy mar elegge unatkoztam egyedul otthon, es mar nagyon akartam valamit kezdeni magammal. Pont jokor jott az interju mult elotti csutortokre, meg is egyeztunk a leendo fonokommel (Goret a neve, nagyon szimpatikus volt elsore), hogy mult heten hetfon kezdhetek. 

A lakas igy masodszorra is nagyon tetszik, nem igazan okozott problemat, hogy otthon erezzem magam. Ehhez nyilvan Carlos is kellett azert. :) De olyan termeszetes volt, hogy egyutt lakunk, egyaltalan nem volt furcsa vagy szokatlan. Jo, hogy mindig itt van, vegre! :)